Hankiss Ágnes Emlékkonferencia
2023. március 7-én a Petőfi Irodalmi Múzeumban a Hankiss Ágnes Intézet szervezésében került sor Hankiss Ágnes Állambiztonsági játszmák című posztumusz kötetének bemutatójára, valamint az életművet elemző konferenciára. A doktori értekezésként írt kötet összefoglalja az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára anyagain alapuló kutatások következtetéseit, Hankiss Ágnes Hamvas Bélától kölcsönzött szavával a létrontás gyakorlatát, következményeit, tragédiáját.
Demeter Szilárd a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója köszöntötte az Emlékkonferenciát: „2019 elején felhívott Hankiss Ágnes telefonon és azt kérdezte, hogy tudom-e, hogy ő hozzám tartozik? Találkoztunk és nagyon jó hangulatú megbeszélést folytattunk. Az a jóleső érzés fogott el utána, hogy találkozhattam egy szellemi elöljáróval. A Hankiss Ágnes nevével fémjelzett akkor még Hamvas Béla Kultúrakutató Intézetnek a munkája nem volt a kanonizált intézményrendszernek a kedves gyermeke. Kényelmetlen kérdéseket feszegetett, mint például, hogy a magyar értelmiség és a kommunista rendszer között milyen összefonódások találhatóak? Mennyire befolyásolta az állambiztonság azokat az úgynevezett reformtörekvéseket, amelyeket később a hős ellenállók maguknak vindikáltak? Mekkora és milyen mértékű paktumokat kötöttünk mi, a mindenkori magyar elit a magyar államhatalommal? Hankiss Ágnestől egy dolgot tanultam meg, hogy nincs tiszta lap. Nem indulunk tiszta lappal. A ’89 előtti történetet gyökeréig fel kell tárnunk annak érdekében, hogy a jelenünket is tisztán lássuk és hogy a jövőnket úgy tudjuk megtervezni, hogy a múltban elkövetett hibáinkat és bűneinket még egyszer ne követhessük el! Örülök, hogy az általa megkezdett munkát – sajnálatos halála után — immár a Hankiss Ágnes Intézetben tovább folytatják!”
Lévai Anikó asszony megnyitó gondolatait egy Hamvas Béla idézettel kezdte, majd hozzátette: „Mi akik olyan szerencsések voltunk, hogy Hankiss Ágnes tanítványai lehettünk, pontosan értjük Hamvas Béla szavait. Ágnes nélkül nem válhattunk volna azokká, akiknek lennünk kellett! Mert bár a napvilágra bukó erők a sajátjaink voltak, Ágnes hiányában ezek az erők kétséget kizáróan örökre szunnyadóan maradtak volna bennünk. Azzal ajándékozott meg minket, ami eleve a miénk volt és ezzel a lehető legtöbbet adta nekünk! […] Én magam is a felnőttkor küszöbén, az egyetem első évében találkoztam Hankiss Ágnessel. Ágnes tudós volt és nagyon magas szinten oktatta a tudományát. Ez már önmagában olyan érdem, ami a legnagyobbak közé emelhet egy embert, de ő ennél többet is tett ennél. Segített nekünk, világra nyitott fiataloknak. Matematikai tökéletességű racionalizmusával, lírikus iróniájával, művészi fantáziájával irányt mutatott nekünk. A legfontosabb tanítása az volt, hogy a szabadság mindennél értékesebb az életben. Tanultuk tőle a női lét, a női lélek rejtelmeit is, a gyerekneveléstől az egyetemi katedráig. Tanított nekünk mindent, amit az egyik nő a másiknak taníthat. Ő mondta, amit tudott és mi hallottuk, amire szükségünk volt.
Őze Sándor a PIM Hankiss Ágnes Intézet igazgatója szerint egyszerre fogja el a szomorúság és az öröm a Konferencia résztvevőit. Szomorúság mivel Hankiss Ágnes már több mint egy éve nincs közöttünk. Öröm mivel kézbe foghatjuk a több mint egy éve elhunyt írónő, kolléga, főnök és barát posztumusz kötetét. A kötet Hankiss Ágnes PHD dolgozata, melynek védése már nem az oktatók, hanem az olvasók előtt történik.
Bank Barbara a Nemzeti Emlékezet Bizottság (NEB) tagja, Hankiss Ágnes Állambiztonsági játszmák című könyvének lektora mondta el gondolatait. Kiemelte, hogy a kötet egyik legfontosabb alaptétele és meglátása az, hogy az állambiztonsági szolgálatok működési mechanizmusairól alkotott képünk nem csekély mértékben maga is állambiztonsági manipulációk terméke.
Földváryné Kiss Réka a NEB elnöke előadásában arról beszélt, hogy Ágnes a nem látható – láthatatlan világot is kutatta, melynek jelenlétét a mindennapi életben érezni lehetett. A titkos életek rejtett hálójának szövetét boncolgatta oly módon, hogy mindig szem előtt tartotta: semmit sem lehet mindig készpénznek venni.
Zinner Tibor történész előadásban kiemelte, hogy a lehető legprofánabb, a legegyszerűbb volt a foglalkozások alapján történő beszervezés. Ezeket a lehető legprimitívebb módokon, eszközökkel hajtották végre. A gyárakban például a TÜK-irodavezetők voltak megbízottak, mivel minden irat a kezeiken keresztül ment át. Hasonló megfontolások miatt az egyetemeken a tanulmányi osztályok vezetőit vagy más „másodhegedűs” pozícióban lévő személyt nyertek meg. Azaz az állambiztonság kiemelt feladatnak tartotta az egyetemi/főiskolai ifjúság megfigyelését.”
Rémai Dániel az NKE RTK Terrorelhárítási Tanszékének megbízott vezetője a radikalizáció elleni fellépés számos lehetséges eszköze közül bemutatta a társadalmi jelzőrendszerek szervezésének alapelveit. Statisztikák mentén ismertette a brit társadalmi jelzőrendszer működését, mint jó gyakorlatot. Az előadás előrevetítette, hogy a várható kihívások csökkentése érdekében az új típusú jelző-, deradikalizációs és reintegrációs rendszerek irányába kell elmozdulnunk.
Veres Ildikó filozófiatörténész arra a kérdésre kereste a választ előadásában, hogy: „Hol a helye a filozófiai hagyományunknak a magyarságtudományban?” Öt évtizede folytatott kutatásai alapján megállapította, vitathatatlan tény, hogy a magyar filozófia története a hazai szellemi kultúra hagyományainak szerves és szuverén része. A magyarságtudományok között sajátosan autonóm szerepe van. Előadásának második részében a magyar filozófia két jeles alakját idézte meg: Karácsony Sándort és Prohászka Lajost.
Fröchlich Ida professzor asszony PPKE BTK: „Királyok változó arcai. Történeti emlékezet és nemzeti identitás az Ószövetségben” címmel tartotta meg előadását. Hankiss Ágnes 1975-ben tartott előadására utalt, ami Én-ontológiák címmel hangzott el. Az ószövetségi történetírásnak a nemzeti identitás megerősítése volt a célja. A királyság története is több hagyományréteg egymásra épüléséből állt össze. A különböző én-ontológiák alapján kerültek bemutatásra a királyok változó arcai.
Szörényi László professzor úr Szegedi Tudományegyetem professzora Hankiss Ágnes szépírói munkásságáról tartott előadását a Martinovics Ignácról szóló tanulmányának méltatásával kezdte. Hankiss Ágnes önmagát elsősorban írónak tartotta, húzta alá Szörényi László. „Vezérszólama lett egész szépírói munkásságának: van a lét, – amely megszűnt vagy elveszett-, és van az élet, amely folytatódik. Ezt a kettőt kellene összeegyeztetni!” Ágnes írói munkássága a legnagyobb mértékben megérdemli a vele való foglalkozást és feldolgozást- zárta előadását .professzor úr.
Vitályos Eszter a KIM miniszterhelyettese az emlékkonferencia zárszavában utalt arra a tényre, hogy Hankiss Ágnes tanárember is volt. „A tanárnak pedig az a kincs, hogy abból, amit mond a hallgatóság magával tudjon vinni egy darabot.” Hankiss Ágnes egész életét szentelte a társadalomlélektannak. Látni, láttatni és megérteni akarta a magyarság ezer éves szenvedését. „Én ma azt tanultam meg, hogy a lelkünknek olyan emberek jelentik a gyógyírt, mint Hankiss Ágnes. Teremtőjétől megkapta a szavak hatalmát. Hankiss Ágnes tanított, alkotott és képviselt. Lélekben egyek vagyunk és én köszönöm, hogy Hankiss Ágnes ezt megtanította nekünk.”