Interjú Hankiss Ágnessel a Könyvhét című folyóiratban

Szellemtörténetek politikamentesen – Hankiss Ágnes zsidó példázatai

Könyvhét folyóirat

Mátraházi Zsuzsa – 2015.09.03.

„Senkinek sem akaródzott kimondani, hogy csúnyán becsapták őket” – emeli ki az önnön hibája elismerésére nemigen hajló emberi jellemvonást a hamis prófétáról szóló történetében a szerző, aki sokszor csupán egy-két mondatnyi régi haszid, tanítómeséket egészít ki és modernizál.

– Vissza kell ugranunk a rendszerváltáshoz, mert, amint azt kötete elején írja, ezeket a zsidó szellemtörténeti jegyzeteket és eszmefuttatásokat az idő tájt közölte a sajtóban, csak az akkori változatban politikai vonatkozásokat is kölcsönözött nekik. Melyik is volt ez a lap? Erre nem találtam utalást az előszóban.

– A rendszerváltás utáni években megjelent Magyar Hírlap, amelynek 1993-ig, a szombati kulturális mellékletében volt három oldalam; más írásaim mellett ezek is ott jelentek meg. Akkoriban fedeztem fel magamnak Martin Buber filozófust és gondolatvilágát, valamint ennek nyomán az eredeti, régi haszid történeteknek az általa közölt gyűjteményét. Vonzódtam ezekhez a régi, archaikus példázatokhoz, gondoltam, ami bennük van, azt érdemes kiemelni, mert a mai élet és a körülöttünk lévő világ számos jelenségének a megvilágítására is alkalmasak. Az akkori magyar valóságot, a magyar politika különböző jelenségeit hétről hétre a Buber által összegyűjtött haszid példázatok egyikén-másikán keresztül próbáltam megvilágítani. Ezeket aztán kötetbe szerkesztettem, amely nagyon kis példányszámba látott napvilágot, és furcsa módon szinte ki se került az üzletekbe. Ez volt az indíttatás, hogy ezeket érdemes volna újra megjelentetni. Ahhoz már nem volt kedvem, hogy második kiadása legyen a korábbinak, mert azok a szituációk, a politikai utalások, amelyekhez ezeket hozzárendeltem, nekem már teljesen érdektelenek.

– Szerintem érdekes lett volna akár kortörténeti emlékként megőrizni az eredetit, hadd látsszon, mi volt az, amit e példázatok nyomán kiemelt a korabeli, mára talán feledésbe ment vagy a kollektív memóriából szántszándékkal törölt történésekből.

– Lehetséges, de arra ott van az eredeti kiadás, amely könyvtárakban azért még hozzáférhető. Gondolom, az nem merülhet föl senkiben, hogy ne vállalnám az akkori véleményemet, hiszen azóta elég sokat álltam a politika frontvonalában, és interjúimban, tévéműsoraimban teljes nyíltsággal beszéltem róla, mennyiben változtak vagy maradtak változatlanok a politikai nézeteim. De annyira szeretem a haszid történetek misztikáját, hogy mostanra jónak láttam kiirtani belőlük a magyar parlamentben lezajlott viták trivialitását, és csupán személyes olvasatukra hagyatkozva, a példázatok mikrovilágának, mikrotörténéseinek alapjában véve szépirodalmi, fiktív feldolgozását adni közre ebben a kötetben.

– Hogyhogy olyan utalások megmaradtak, nyilván az ön korábbi változata alapján, hogy az angyalok frakcióba tömörülnek, vagy afféle már-már közhely is, hogy a fiatalabb nemzedék önfeledten rágja a rágógumit?

– Ilyesmiken nem változtattam, ezek a Magyar Hírlap-beli szövegekben is szerepeltek, legfeljebb kicsit írtam át őket, mert, ahogy az ember öregszik, tovább nő az érzékenysége a nyelvi megoldások iránt. Eleve is a zsidó szellemtörténeti írások „modernizálása” volt a célom, kiemelése a történelmi időből, méghozzá oly módon, hogy a magam világképén és nyelvezetén szűrtem át őket.

– A műfaji meghatározást illetően bajban vagyok. Vannak hosszabba szövegek, a többségük azonban jobbára mindössze néhány bekezdésnyi, hol tanulságot közvetítő, hol parodizáló feldolgozása, átirata régi bölcsességeknek. Ön hogyan kategorizálná saját könyvét?

– Erre elég nehéz válaszolni, talán prózai írások gyűjteményének nevezném. Olyan értelemben fikció az egész, hogy egy-egy eredeti, néhány soros haszid példázat lett kibontva, a nyelvi és lélektani mikrohistóriák szintjére helyezve. A maránnusok történeteinek a valóságalapja sem több mint bármilyen regénynek vagy novellának: egy-egy ilyen személyiségről a hétkötetes zsidóságtörténetben mindössze két-három mondat szerepel, ami az én fantáziámat mozgásba hozta.

– Van kedvence a feldolgozott zsidó szellemtörténeti anyagban?

– Sok kedvencem van, és érdekes, hogy az ember a hétköznapokban mindet használni tudja. Aki ráhangolódik, az az élet bármely területén alkalmazhatja e példázatokat. Egyébként nem könnyű rájuk hangolódni, mert nincs igazi csattanójuk, nem olyanok, mint egy aforizma vagy egy anekdota, hanem a befogadónak kell áttörnie a homályt, és a több irányba nyitott értelmezési lehetőséget elfogadni. A sok téma közül kiemelhetem a maránnusok hozzám közel álló problematikáját. Keresztények is, zsidók is, ami persze azt is jelenti, hogy egyik se igazán, meg hogy nemigen hajlandók egyik nyájba sem besorolni, a világot személyesen, individualista módon próbálják a saját testükre és a maguk vallotta értékekre szabni. A régi világban sem lehetett másként, mint a maiban: aki nem tud azonosulni és alávetni magát a közösség vagy a csoport elvárásainak, az előbb-utóbb a senki földjén találja magát. A másik kedvencem egy szimbolikus és metaforikus história, a hamis messiás története. Megbolondította a fél világot, megváltóként követték, aztán az egész mozgalma darabjaira hullott, mert kiderült, hogy hazugságra épült. Ez még olyasmi, amit a későbbiekben, ha lehetőségem engedi, szépirodalmi megközelítésben szeretnék feldolgozni.

– Mennyiben illeszkedik A szív csökönyösei című kötete az ön által vezetett Hamvas Intézet kutatási körébe, amely kiadta a művet?

– Az Intézet egyik fő kutatási területéhez, a kultúra és hatalom témaköréhez nem kapcsolódik, ez az értelmiség és a hatalom viszonyára fókuszál a kádárizmus, vagy kicsit tágabban a szocializmus idején; az állambiztonsági ügyeket kutatjuk már tizenöt éve. De illeszkedik a könyv a másik fő területünkhöz, amely az eszme – és szellemtörténetre koncentrál. Eddig elsősorban olyan magyar alkotók műveit igyekeztünk újra felfedezni, akik korábban méltánytalanul szorultak háttérbe vagy merültek a feledés homályába, ilyen például a névadónk, Hamvas Béla is.

– Nem lóg ki ezek sorából az ön kötete, amelynek példázatai sokkal régebbi gyökerűek, és nem abból a keresztény hitvilágból táplálkoznak, amelyet a legtöbb, kiadójuk által megjelentetett könyv szerzője képvisel?

– Dehogy lóg ki a sorból! Amit a zsidó-keresztény értékvilágból megőrzendőnek tartunk, ami az értékrendszerünkbe illeszkedik, azzal foglalkozunk, megjelentetjük, amennyiben szűkös költségvetési lehetőségeink engedik.

Mátraházi Zsuzsa

Hankiss Ágnes: A szív csökönyösei
PIM-Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet, 200 oldal, 2200 Ft

Forrás: Könyvhét online